a szerelemnek három komponense van (ezek gyakran időben egymást követő szakaszok): nemi gerjedelem, vonzódás, kötődés. 

1. A nemi gerjedelem (szexuális megkívánás) buja, és a köldök alatt hat, erre való fogékonyságunk pubertásunktól életünk végéig velünk van. Célja a fajfenntartás. Mivel egészen más molekulák szabályozzák, mint a vonzódást és a kötődést, elég gyakori - evolúciósan "programozott" -, hogy gerjedelmet érzünk társunkon kívül más iránt is. Ez egész természetes. Persze az meg még jobb, hogyha szerelmünkre gerjedünk leginkább.

2. A vonzódás (romantikus szenvedély) a köldök fölött hat, evolúciós célja a védtelen utódok korai életszakaszában mindkét szülő együttes jelenlétét biztosítani, és az utód növekedéséhez rendelkezésre álló vagy megszerezhető erőforrásokat lehetőleg maximalizálni. Emberként ilyenkor azt éljük át, hogy racionális gondolkodásunk társunkkal kapcsolatban háttérbe szorul, személyiségét idealizáljuk, jelenlétét mindennél jobban kívánjuk, hibáit elhessegetjük, és hosszú órákat töltünk azzal, hogy minél jobban megismerjük. Már társunk nevének, képének felidézése is elég ahhoz, hogy éhünket, szomjunkat feledjük, folyton róla ábrándozunk.

3. A kötődés (elkötelezettség) a tartós szerelmi fázis. A valóságot jobban tudjuk felmérni, felismerjük partnerünk tökéletlenségeit, problémákat és nézeteltéréseket élünk meg. Ugyanakkor, minél jobb benyomást igyekszünk tenni társunkra kedvességgel, figyelmességgel, áldozathozatallal és törődéssel, annál inkább serkentjük őt arra, hogy ezt viszonozza. Kutatások szerint kedvesünk idealizálása növeli az esélyét tartósabb és boldogabb kapcsolatoknak. Mi magunk is boldogabbak leszünk, ha megengedjük a lehetőségét, hogy parnerünk bizonyítsa, mennyire különleges; hibáinak rezignált beismerése, a kapcsolatba való "beletörődés" nem annyira sikeres stratégia

A fenti folyamatokat vak molekulák tartják kézben.(1,2)

Tudom, hogy költészet, zene, örömbódottá, de egyúttal biokémia is. 

Jó, jó, mondhatjuk, feltaláltuk a spanyolviaszt, a szervezetünk szerelem idején bizonyos változásokon megy át, ezeket nyilván valahogy kémiai szinten is követi a testünk, na és?

Ha tisztában vagyunk e vegyi rendszer néhány alapvető sajátosságával (az, ugye, nyilvánvaló, hogy ezt a hiperbonyolult komplexumot nem lehet egy blogposztban összefoglalni, de az alapjai elég érdekesek ahhoz, hogy itt kiemeljem), annak kézzelfogható következményei vannak azokra a stratégiákra, amelyekkel elérhetjük magunk és társunk boldogságát, és hatása van azokra az illúziókra, amelyeket tudatlanságunkban - irreálisan - magunkban dédelgetünk.

Hogy mit érzünk, miközben "szerelmesek" vagyunk (és mikor már nem), az attól függ, agyunkban milyen vegyületek hancúroznak.

Mielőtt a boszorkánykonyhába vezetlek benneteket, foglaljunk össze egy-két alapismeretet: endokrin és idegi szabályozórendszerek, hormonok, neurotranszmitterek, receptor, antagonista, reuptake.

 - -

Szervezetünk két, egymással szorosan összefüggő rendszer szabályozó hatása alatt áll: a belső elválasztású (endokrin) rendszer speciális kémiai anyagokkal, hormonokkal szabályozza testünk számos funkcióját. E hatások lassú felfutásúak és lecsengésűek. A másik szabályozási kör az idegrendszer, amely gyorsan kialakuló és gyorsan elmúló impulzusokkal dolgozik. E két rendszer szorosan összefügg, egyrészt a hormonális rendszer idegrendszeri kontrollja révén (a hipotalamusz szabályozza a belső elválasztású mirigyeket, továbbá számos neurohormon, azaz idegsejt által termelt hormon is fontos szerephez jut), másrészt egyes szervek közvetlen idegi befolyásolásával, harmadrészt azáltal, hogy bizonyos hormonok az idegrendszer sejtcsoportjaira is hatnak.

A hormonok tágabb értelemben azok a szervezet által termelt molekulák, amelyek a test szabályozásában részt vesznek, így gyakorlatilag sok minden tekinthető hormonnak (a klasszikus hormonfogalom a test egészében ható, belső elválasztású mirigyek által termelt vegyületeket fedett le). (Neuro)hormonnak nevezik újabb értelemben a neuronok által termelt kémiai jelátvivőket is, függetlenül attól, hogy klasszikus értelemben vett hormonról (pl. adrenalin, antidiuretikus hormon) vagy klasszikus értelemben vett neurotranszmitterről, azaz idegrendszeri jelátvitel céljára szolgáló vegyi anyagról van-e szó.

Ismert, hogy a bonyolultabb vegyületek térbeli szerkezete igen sokféle lehet, egy sejten hatást akkor tudnak kiváltani, ha a formájuknak megfelelő csatlakozási lehetőséget (dokkolást ~ "kikötést") a fogadó (receptor) vegyület szerkezete lehetővé teszi. Ilyen receptorok előfordulhatnak a sejthártyán, vagy a sejt belsejében (a lipidoldékony anyagok, például szteroidok, át tudnak jutni a sejtmembránon). A receptorhoz kötődés például a receptor térbeli szerkezetének változását okozza, ez újabb változáshoz vezet a sejt más területein és így tovább.

A hormonok működése a következő: a kiválasztott vegyület a vérárammal a szervezet számos pontjára eljut. A vegyületnek (mint kulcsnak) megfeleleő receptor (mint zár) a sejt felszínén megköti a hormont, a sejt működésében változás áll be. A hormonális rendszer szabályozásában számos helyen találunk példát arra, hogy az egyik mirigy által termel hormon egy másik mirigy hormonelvlasztását serkenti (felszabadító, releaser hormon) vagy gátolja (inhibitor hormon), sőt arra is, hogy egy hormon visszahat az őt termelő mirigyre (általában negatív visszacsatolású  körök jöhetnek így létre).

A sejtmembrán receptor-fehérjéi tehát térbeli szerkezetük miatt lehetővé teszik bizonyos kémiai anyagok megkötését, míg mások "lepattannak" róluk. Receptor antagonista (blokkoló /szó szerint: ellenfél/) egy olyan - a hormontól különböző - vegyület, amely képes a receptorhoz dokkolni, anélkül, hogy kiváltaná azt a hatást, amire a hormon hivatott. Ezáltal "betömi a nyílást", a hormonok kevesebb helyre tudnak csatlakozni, kisebb lesz az általuk indukált hatás, vagyis az antagonista kiküszöböli, de legalábbis csökkenti, csillapítja a "hasznos" vegyület generálta választ.

A neurotranszmitterek olyan speciális kémiai anyagok (ismertebbek: acetilkolin, dopamin, szerotonin, noradrenalin, gamma-amino-vajsav), amelyek célja, hogy az ingerületet a szinapszison keresztük közvetítsék két idegsejt között. A szinapszisba ingerületet küldő idegsejt a preszinaptikus, az onnan ingerületet felvevő a posztszinaptikus. Az információ átvitele többnyire kémiai úton történik, ez az egyirányú ingerületvezetés miatt hasznos mechanizmus. A preszinpatikus idegsejt tengelyfonala, az axon, végződésénél neurotranszmittereket ürít, ezek ingerlik a posztszinaptikus sejtet (többnyire a dendritjét), és így az továbbítja az ingerületet. Ez történik meg akkor, ha serkentő hatású neurotranszmitter kerül a szinaptikus résbe, azonban a gátló hatású ingerületátvivők (pl. a gamma-amino-vajsav) a folyamatot blokkolni képesek.

A szinaptikus résben levő neurotranszmitter, miután feladatát elvégezte, feleslegessé válik, a preszinaptikus idegsejtbe vissza kell kerülnie. Ez a visszavétel (reuptake) folyamata. Mivel az ingerületátvivő molekula hidrofil és túl nagy, magától nem jutna ás a sejtmembránon, így egy speciális reuptake-transzport fehérje szükséges a visszavételhez. A reuptake folyamata eltünteti a neurotranszmittert a szinapszisból, így szabályozva ott az ingerületátvivő anyag koncentrációját, s ezáltal az ingerület keletkezésének gyakoriságát (a jel tartósságát, amelyet gyakran "intenzitás"-ként élünk meg) a posztszinaptikus neuronban.

És végül ejtsünk szót a reuptake-inhibitorról, az olyan - a receptor-antagonistához hasonló szerepű - anyagról, amely képes a visszavételt blokkolni, csökkenteni, ezáltal a szinaptikus résben hosszabb időn át fenntartani a magas neurotranszmitter koncentrációt. 

(A szerelem kémiájának ez egy fontos eleme, mely függőségi és elvonási tünetek okozója a pozitív és negatív hatásokkal egyaránt)

Ez a hosszú lére eresztett bevezető azért szükséges, mert a szerelem élettani és lelki hatásaiból érzett, mindenki által ismert jelenségek ismertetéséhez egy maroknyi hormon bemutatására lesz szükség, ezek tárgyalását pedig az alapfogalmak tisztázásával kell kezdeni.

Nem is húzom tovább, vágjunk bele!

Az első vegyület a pellengéren a fenil-etil-amin (PEA). Ez egy amfetaminszármazék (akárcsak az extasy, bár a PEA a szervezet terméke), és a feldobottságot, az őrült szerelmet, eksztázist okozó egyik vegyület. Csökkenti az alvásigényt, növeli a kreativitást, óriási energiák mozgósítását teszi lehetővé. Normál esetben felezési ideje kb. 10 perc, lebontásában elsősorban a monoamin-oxidáz (MAO) játszik szerepet. MAO inhibitorral sokáig magas szintje tartható fenn (MAO bontja le egyébként a dopamint, a szerotonint, a noradrenalint stb. is). Az alkohol és a THC a feniletilamin-koncentrációt akár 4-szeresre is növelhetik - nem véletlen a hasonlat, hogy a szerelem megrészegít. Bár a csokoládéban is van fenil-etil-amin, sőt, a PEA alapanyaga, a fenil-alanin számos édesítőszerben megtalálható, a szájon (emésztőrendszeren) át bejuttatott fenil-etil-amin a májban MAO segítségével gyorsan lebomlik, és az agyig el sem jut.

További jellemzője, hogy 2-3 évig magas a szintje a szerelmes agyban, ezt követően fokozatosan elmúlik, lángolásunk lelohad, lecsillapodik.

Az amfetaminok (és részben a PEA is) fokozzák a dopamin és noradrenailin termelését, gátolják a dopamin visszavételét, továbbá MAO inhibitorként működve a többi hormon lebontását is késleltetik. A metamfetaminok dopamin-reuptake gátlása a transzportfehérjék károsításával jár, ez a folyamat részben visszafordítható, de hosszabb ideig tart. (A szerelem - amfetamin-abúzus párhuzam újabb illusztrációja)

A másik szereplőnk a dopamin. Ez egy sokoldalú hormon, a szervezetben számos szerepet tölt be, neurotranszmitterként az örömérzetet, a boldogságot, a jutalmazás érzését kötik hozzá. Hangulatjavító hatása mellett az étvágy csökkenését és az éberség növekedését is eredményezi. A jutalmazás érzése megerősíti az érzést kiváltó viselkedést, a dopaminnak ezért mindenféle tanulásban kiemelt szerep jut. A szerelemben kedvesünkkel való minden együttlét, gondolat és törődés jutalmazást él meg mindkét félben, amely a viselkedés megismétlésére ösztönöz. 

A dopamin sajnos a kábítószer-függésben is kiemelt szerephez jut. A kokain a dopamin-reuptake transzportert blokkolja, így a dopamin koncentrációja magas marad a szinaptikus résben. Egy másik pszichoaktív szer, a metamfetamin a dopamin-vezikulumokban foglalja el a dopamin helyét, így a reuptake nem tud végrehajtódni. Mindkét drog a jutalmazás érzését okozza a dopamin megnövekedett koncentrációján keresztül, és a viselkedést megerősítve, függőséghez vezethet.

Azonban - a szerelemmel ellentétben - itt csak az anyag használata az egyetlen jutalmazást eredményező mechanizmus, míg szerelmesünk esetében a róla és a közösen töltött időről való emlékeink felidézése újra meg újra magas dopaminkoncentrációhoz - boldog érzéshez - juttat bennünket.

Harmadik a színpadon az adrenalin (epinefrin), mely a készenléti ("üss vagy fuss") rekacióért felelős, ami megnövekedett pulzust (szívdobogás), erősebb szívösszehúzódásokat (zakatoló, dörömbölő szív), pupillatágulást, magasabb vérnyomást, általános izgalmi állapotot, izzadó tenyeret, izomremegést, feszültséget okoz, a vázizmok, a szív, a máj és az agy vérereit tágítja, a paraszimpatikus hatást (emésztés, kiválasztás) csökkenti. 

Közvetlenül melette sorakozik a noradrenalin, amely hatásában hasonló az adrenalinhoz, ezen kívül az agyban a fokozott figyelem, összpontosítás képességét is elősegíti (mániákusság, odaadó figyelem és kizárólag kedvesünkre koncentrálás).

Következik a szerotonin, amely normál esetben a jó közérzetért és a reális értékítéletért felel (mert a szenzoros input megszűrésében is szerepe van), ám alacsony szintje esetén (amit a kényszeres-rögeszmés betegség /OCD/ hátterében is feltételeznek) ítélőképességünk csökken, rögeszmésen egy dologra tudunk csak összpontosítani, a nehézségeket vagy kedvesünk gyenge jellemvonásait lekicsinyeljük.

A szerelem kezdeti szakaszában a szerotonin szintünk alacsony, és a kapcsolat előrehaladtával fokozatosan emelkedik. Javuló ítélőképességünk (a rózsaszín szemüveg átlátszóvá válása) kárpótlásaként legalább általános közérzetünk javul.A szerotonin szint csökkentése a hallucinogének egyik hatása is, ami a vizuális és érzelmi élmények áradatához vezet.

A sorban ezután jön az endorfin. Az endorfinok (melyek rokonai az ópiátoknak, mint a morfin és a heroin) a szervezet saját fájdalomcsillapító molekulái, ellazulás, kényelem, eufória érzését (és enyhe kábultságot, relaxáltságot) okozzák. Szeretkezés közben termelődik, a szerelem időszakán kívül azonban tartós fizikai terhelés vagy sérülés következtében is keletkezik, a fájdalmat csökkentendő. (Hosszútávfutás vagy egy jó, intenzív edzés után is érezhetjük, például stresszes állapotban egy fárasztó edzés vagy 10 km meghálálja magát.)

Hatodik az oxitocin. Az oxitocin szülés során méhösszehúzódáshoz vezet, szoptatáskor a tej kiürülését segíti, az orgazmus pillanatában mindkét félben felszabadul (férfinél ejakulációt okoz, nőnél méhösszehúzódást). Stresszoldó, félelemcsökkentő, bizalomnövelő hatása van. A legfontosabb szerepe, ami miatt a végére hagytam, hogy ez a hormon felelős a kötődésért, ami a kapcsolatok megerősítését segíti elő.

Szülést követően és a szoptatáskor folyamatosan az anya-gyerek kötelék kialakításához nyújt segítséget. A mellbimbó szopásának, ingerlésének következtében nő az oxitocinszint, egyes anyák erotikus, orgazmushoz hasonló érzésről számolnak be a szoptatás kapcsán. A testi érintés, simogatás, ölelés, összebújás is kapcsolatba hozható a hormon termelésével. 

Végül említsük meg a legtriviálisabbakat, a tesztoszteront és az ösztrogént, amelyek az utódnemzésre gerjesztik a szülőket, hatásuk és szerepük nyilvánvaló.

 - - 

És akkor, ahogy ígértem, lássuk a téves illúziókat és a javasolt stratégiákat.

1. A szerelem örökké tarthat.

A feldobottsággal, izgalommal, álmatlansággal és hiperenergikussággal jellemzett szakasz (attraktív, rajongó vagy PEA-fázis) átlagosan 2-3 évig tart. Ennyi idő után a szervezet toleranciát alakít ki a PEA-val szemben, és a tűz lecsillapodik, a PEA termelése csökken. Még szerencse, ezt a fokozott igénybevételt tartósan nem bírná a szervezet, és elpusztulnánk. (Néhány pszichológus ezt a PEA-szakaszt "betegségnek" nevezi, amely után a szervezet "meggyógyul", visszatér korábbi, hosszú távon is működőképes, szabályos állapotába. Nem is csoda, hiszen a szerelem egy alaposan bedrogozott állapottal egyenértékű.)

2. A szerelmes nem kíván meg senki mást

A PEA-fázis korai szakaszán a szerelmes, főleg, ha viszonzott érzelmei miatt minden idejét kedvesével töltheti, valóban gyakran csak az imádott lényre kíváncsi szexuálisan. De ne felejtsük el, hogy más hormonok felelősek a vonzalomért, a kötődésért és a nemi vágyért. Bár van összefüggés ezek között, szexológusok állítják, hogy nem kizárt és nem természetellenes, ha megkívánunk szerelmünkön kívül mást is. Azt azonban a legtöbb társadalmi norma nem bocsátja meg, ha a gondolatot tett is követi.

3. Ha már nem érezzük a szívverést, a kapcsolatnak nincs jövője.

Tévedés, naivitás, lásd az 1. pontot.

Stratégiák

1. Az oxitocin termelése élethosszig tart, nem alakul ki bennünk tolerancia, sőt, az oxitocin termelés szintje fokozódik. A szexen kívül (amit minden párnak csak javasolni tudunk, többszörösen egészségmegőrző élettani hatásai mellett a felszabaduló oxitocin a hűséges kötődéshez is hozzásegít /megjegyzem: lányok, adjátok meg a pasiknak a szexet, pasik, adjátok meg a lányoknak a kielégülést!/) más közös tevékenységek, egymás simogatása, közösen eltöltött idő, sőt, barátokkal töltött idő alatt is termelődik. A kötődés nem csak a párok, hanem barátok, barátnők, rokonok esetében is érvényes, és kapcsolatban áll e hormonnal.

2. Nem szerencsés a PEA-fázisban elkötelezni magunkat, mert ekkor nem látjuk reálisan társunkat, nem tudjuk felmérni, mit várhatunk tőle. A házzasságszerző intézménye egyes kultúrákban áthidalja(ta) ezt a problémát, illetve a hosszú udvarlás növeli az esélyét a tartósabb kapcsolatoknak.

3. Ha tudjuk, idealizáljuk párunkat. Ezt nem tudom, hogyan kell csinálni. Sose volt alkalmam megtanulni, nem kellett gyakorolnom, az enyém ugyanis ideális.

(Megj.: A fentieket persze nem én találtam ki, de olyan sok a hiányosan vagy következetlenül összeállított, "bulváros" leírás, hogy nehéz megtudni, mit gondolnak a tudomány jelen állása szeint a kutatók. Sok-sok cikket és tankönyvet böngésztem át, hogy kiderítsek valami kézzelfoghatót - remélem, neked is hasznodra válik.

1: Persze bátran kijelentem, hogy molekulák tartják kézben a folyamatokat, mintha egyértelmű lenne, mi az ok és mi az okozat. Van persze lehetőség a fordított irányú mechanizmusra is, ahogy azt a James-Lange féle érzelemelmélet hívei bizonyára megjegyeznék. Aki erről többet szeretne olvasni, vegye kézbe Mérő László Az érzelmek logikája c. könyvét.

2: A fenti adatok zömét agyi képalkotó vizsgálatok eredményeiből származtatják. Azt tudják megállapítani, hogy bizonyos ingerek - pl. a szeretett személy fényképének nézegetése - során az agy mely területeiben nő meg jelentősen a véráramlás - az agyi tevékenység - és az ismert, hogy milyen receptorokban gazdagok az adott területek. Módszertani kritika nélkül - főleg, mivel nálam sokkal hozzáértőbbek állnak a publikációs lánc kiindulópontjában - elfogadom a hormonális információátvitel fenti modelljét.)

(forrás: http://nsepp-nextnet.blogspot.hu )