"A színészet olyan mesterség, amit nem egyedül csinál az ember, hanem mindig másokkal, legalább egy másvalakivel. Amit a színielőadás közönsége legtöbbször lát, az a szereplők közötti viszony, a kapcsolat, amit partnerünkkel mi hozunk létre. Ahhoz, hogy ez a kapcsolat drámai legyen, dinamikusnak kell lennie. A színészeknek pedig egymás által sebezhetőknek és érintetteknek."

(Robert Cohen rendező, drámaíró, színészpedagógus, a dráma professzora a Kaliforniai Egyetemen, a Theatre Forty (Beverly Hills) művészeti igazgatója. Egyúttal neves Shakespeare-rendező, akinek rendezéseivel rendszeresen találkozhatunk különböző amerikai Shakespeare-fesztiválokon, továbbá az Egyesült Államok és a világ színpadain és egyetemein.)

Szerepjátszmák avagy a játszmák szerepe:

A tréningprogram egyesíti a versenyszféra eredményközpontú szemléletét az egyén ösztönös színészi képességeivel.

 PROLÓGUS

"A színész egyedül áll a sötétben, az oldaljárás mögött várakozva, fél füllel a dialógus megszokott ritmusára figyel. A szíve egyre hevesebben dobog, könnyedén lábujjhegyre áll, ellazítja vállait, hogy enyhítse a növekvő feszültséget, amely ugyanakkor kellemesen fel is villanyozza. Közeledik a pillanat, amely elnyeli majd, amely után minden megváltozik, belép egy másik dimenzióba.

A  színpad fényárban úszik. Színes reflektorok világítanak a szemébe a portál világító tornyáról. A színpadról áradó energia szinte tapintható, látható a színészek szemében, érződik a dialógus ritmusából, a smink és a kulisszák keveredő illatából, a homlokon megcsillanó verejtékcseppekből, ahogyan nevetésben, majd tapsban tör ki a közönség, aztán a hirtelen beálló csendből, amely egy vad, viharos párbeszédet követ. Hátra pillant. A többi kolléga - ugyancsak jelmezbe öltözve - a színpad hátsó részén várakozik. Van, aki a színpadi jelenetet figyeli elmélyülten és van, aki a falat bámulja mozdulatlanul.

Az egyik sarokban, a portál mögött az ügyelő hajlik a szövegkönyv felé, arcát megvilágítja a halványfényű zöld lámpa, halkan mond valamit a mikrofonba. A hátsó színpad árnyai lüktetnek a várakozástól. Az előadás ritmusa hirtelen felgyorsul, a szöveg egyre sürgetőbben és ismerősebben hangzik... elhangzik a végszó. A színész mély levegőt vesz, a sötétségből a vakító fénybe lép, a színen van. A színész színpadi karakterré válik.

Ez a világ egyik legkülönösebb foglalkozása!

A színészet valószínűleg egyidős az emberiséggel. Bizonyos kultúrák nagyra tartották, mások betiltották, hol szerették, hol megvetették a színészeket. Aki eljut a karrier csúcsára, nagyon magasra jut, de ez csak keveseknek sikerül. A színész néha politikus, máskor apolitikus személy, viszonya a hatalomhoz, ugyanúgy, mint a polgársághoz, mindig ellentmondásos, néha őt személyesíti meg, máskor kigúnyolja. Missziója hol magasztos, hol alantas. Szórakoztat, mulattat, nevel, felkorbácsol, meglep és meghat. Hasonlatosan a mai üzleti életben sikereket elérő szereplőkhöz."

FEJLŐDÉSI LEHETŐSÉGEK

Ez a tréning bevezetés a színészmesterségbe, tehát fundamentuma mindannak, amit egy hivatásos színész egész életén át újra és újra felfedez és tökéletesít.

Célja, hogy elinduljon az a folyamat, amelynek során az ösztönös vezető tudatosan kommunikál - és folyamatosan kontrollálja viselkedését.

Képessé teszi a vezetőket a stratégiai gondolkodás kiterjesztésére, hiszen egy

új környezetben, az eddigiektől eltérő vezetési helyzetekben kell alkalmazni a tanultakat-tapasztaltakat.

Ez a folyamat a résztvevők egyéniségére épül, és úgy válik hasznos tudássá, hogy a tréner és a színészpedagógus "lefordítja", alkalmazza a csoport számára.

A résztvevők az alábbi kérdésekre kapnak választ a tréning során:

Ki vagyok én?

Melyek a személyes erősségeim és gyengeségeim?

Mi segít, mi gátol az önkifejezésben?

Melyek életem szerepei?

Milyen helyzetekre lehet felkészülni?

Hogyan alkalmazhatom a stratégiai gondolkodásmódot

a különböző szituációkban?

Hogyan viszonyuljak a kritikához?

Viselkedni vagy cselekedni?

Milyen taktikák alkalmazásában vagyok erős, melyekben kell fejlődnöm?

Nincs semmi összeférhetetlenség a mély, őszinte emberi kapcsolatok és a kiemelkedő technikák egyidejű jelenlétében.

A folyamat során rámutatunk, hogy milyen becsületes kapcsolat áll fenn az eredeti érzelmek és a tudatosan működtetett technikák, valamint az emberi valóság és a színház - művészi megjelenítés - között.

Ami a résztvevőktől elvárható!

A résztvevők részéről szükség van bizonyos személyes bátorságra, amely más és más formában nyilvánul meg; szellemességre, bájra, önbizalomra, biztonságérzetre, becsületességre, pimaszságra, karizmára, szenvedélyes intenzitásra, őszinteségre, lendületre, nyitottságra.