Sokan konyhasó helyett tengeri sót választanak, de manapság ez sem a legjobb megoldás, lévén tengereink erősen szennyezettek és a tengeri sót káliummal dúsítják. Létezik-e mégis egészséges megoldás?



Látszólag csak pici fehér szemcsék, mégsem tudjuk elképzelni nélküle ételeinket. Hogy mi ez? Hát a só. Annyira megszoktuk és mindennapi étkezésünk szerves része, hogy rutinszerűen nyúlunk érte, mégsem árt megállnunk egy pillanatra és átgondolni, hogy mit is juttatunk szervezetünkbe nap, mint nap. A minden háztartásban ismeretes asztali só(kősó), gyártási folyamata rávilágít arra, hogy nem természetes ízesítő anyaggal van dolgunk. A konyhasó tulajdonképpen egy kilúgozott “melléktermék”. Képlete a NaCl megmutatja, hogy nátriumon és klorid ionon kívül más ásványi anyagot nem is tartalmaz. Nos ha már a szervezet számára pozitív anyagot nem tartalmaz, ez nem mondható el a mesterséges anyagokról, hiszen a konyhasót kezelik különféle tartósítószerekkel, tapadás és nedvszívás gátlóval pl.: CaCO3, MgCO3, E535 -nátriumferrocyanid; E536 -káliumferrocyanid; E551 -sziliciumdioxid; E552 -kálciumszilikát; E553b -talkum; E570 -sztearinsav; melyeknek megjelölése nem kötelező, így hiába keressük azt a csomagoláson feltüntetve. Sokan konyhasó helyett tengeri sót választanak, de manapság ez sem a legjobb megoldás, lévén tengereink erősen szennyezettek és a tengeri sót káliummal dúsítják. Létezik-e mégis egészséges megoldás? Szerencsére, igen! Nem kell sótlan életet élnünk. A Himalaya só társaival szemben sokféle ásványi anyagot tartalmaz, nem pedig halott vegyületeket és hozzáadott mesterséges adalékokat. Napfényt és energiát tárol magában, keletkezése 220 millió évvel ezelőttre tehető.

A Himalája hegység rendkívüli nyomásviszonyai következtében a sót alkotó ásványi anyagok egyenleges, kristályos struktúrákba rendeződtek, mely bioenergetikailag is igen kedvező hatással bír. Napjainkban kb. 400-600 méter mélységben található, a mai káros környezeti hatásoktól védetten, abszolút természetes formában. Innen kézi erővel szabadítják ki a sókristályokat. A legtisztább kristályok a bányák alsó, vékony rétegéből kerülnek ki.
A Himalaya sót tehát kézzel bányásszák, felszínre hozatala után szintén kézzel törik kisebb darabokra, megtisztítják, majd a napon szárítják. Nem egy mesterséges, gyárakban előállított szintetikus vegyületről beszélünk, mint a konyhasó esetén.

A Himalaya sót a természet különféle színekben ajándékozza nekünk. Színek szerinti szétválasztása a felszínre hozatal után történik. Sötét vörös változatát fürdősóként használják fel. Rózsaszínes árnyalata természetes vas tartalmának köszönhető! Emellett még fehér színben is fogyaszthatjuk, ami nem kilúgozásnak köszönhető.

Használata ugyanúgy történik, mint a megszokott konyhasóé. Egyes ajánlások szerint, érdemes a főzési folyamat végén adagolni az ételhez, hogy megőrizze eredeti ízét és kristályszerkezete se károsodjon.

„Ha éhes vagy nyalj sót, akkor majd szomjas leszel”-szól a vicces mondás. A sótól valóban szomjasak leszünk. A sok só vizet von el a szervezettől ezért minden fajtáját csak mértékkel alkalmazzuk, de ha tehetjük mindenképpen az egészséges verzióját vásároljuk.

Keresd személyesen az Öko piacon. (1124 Bp. Csörsz utca 18 minden szombaton 06.00 – 13.00-ig)