Papp Lajos szívsebész beszél a káliummal mérgezett sóról. Érdemes figyelmesen meghallgatni.

Az emberek nem törődnek ezzel, fel sem fogják és el sem hiszik….pedig mindannyian tanultuk anno az általános iskolában, hogy a só NaCl, se több, se kevesebb!

Van még egy szabvány is erre (a sószabvány), ami kimondja, hogy közvetlen étkeztetés céljára használatos sónak minimum 97% tiszta NaCl-t kell tartalmaznia ! SEMMI KCl !!! Ezzel szemben szinte minden só KCL-el kevert ha nem 100%-ban az!

forrás: internetfigyelo.wordpress.com/

Ezek után jogosan vetődik fel a kérdés bennünk! 

Van-e okunk félni a konyhasótól?

A só alapvető élelmi anyag. Valamikor óriási kincsnek számított, ezért csínján bántak vele. A modern kor problémája, hogy a bőségtől szenvedő országokban túlzott lett a felhasználása, éppúgy, mint a túlfinomított gabonaféléké vagy a cukroké.

A só kiválasztásában a veséé a főszerep, de az izzadság vagy a könny is sok sót tartalmaz. (Érdekes természettudományos megfigyelés, hogy a tengeri teknősök a szervezetükbe kerülő nagy mennyiségű, felesleges sót a könnymirigyeikkel választják ki.)

Természetesen az egyéni adottságokban is nagyok a különbségek. Vannak emberek, akik szinte falják a sót, és semmi káros hatást (pl. vérnyomás-emelkedést) sem lehet náluk tapasztalni.

Jó tudni, hogy a nagymértékű sóvesztés viszont életveszélyes! Kolerajárvány idején (pl. Tahitin napjainkban) vagy egyéb, erős hasmenéssel járó megbetegedésnél (ha pl. a gyerek „benyalt” valamit) sós víz (kb. 4%-os!) itatása életmentő lehet. Kirándulásra, különösen nyáron, célszerű sózott teát vinni. Egyes vidékeken kedvelt kivégzési mód volt, hogy a „pácienst” megtöltötték vízzel, mintegy kimosták belőle a sót...

Legjobb a finomítás nélküli, asztali só!

Régen a sót úgy használták fel, ahogy találták (v. ö. Jézus ide vonatkozó példabeszédével az ízét vesztett sóról); a finomított só korunk vívmánya. Főzésre, sütésre a finomítás nélküli, legolcsóbb, úgynevezett asztali só a legalkalmasabb, egyrészt azért, mert a legjobb az íze (ideális arányban tartalmazza a nátrium-kloridot és a kálium-kloridot), másrészt egy sor olyan nyomelem is van benne, amelyre a szervezetnek szüksége van. A finomított só azért terjedt el, mert szebb (hófehér), meg könnyebb a sószóróból kiszórni (nem csomósodik, mert nem higroszkópos, azaz a levegő nedvessége hatására még nem folyósodik).

Egyes vidékeken kicsi a víz és az élelmiszer jodidion-tartalma. Ez a nyomelemhiány nemcsak pajzsmirigytúltengést (golyva) okozhat, hanem súlyos esetben fejlődési rendellenességhez, testi és szellemi visszamaradottsághoz (kretenizmus) is vezethet. A jód pótlására Magyarország egyes területein is bevezették (az ÁNTSZ elrendelte) a jódozott só forgalmazását. Ma már olyan helyeken is árulnak ilyen sót, ahol nem feltétlenül indokolt.

Jelent-e ez egészségi kockázatot? Szerencsére nem!

Azért nem, mert nagyon széles a jódbevitel ember által elviselhető (tolerábilis) tartománya. Japán kutatások szerint az emelkedett jódbevitel ösztönzi a gyermekek szellemi fejlődését, káros hatást nem tudtak kimutatni. (Egyébiránt a fluorozás ebből a szempontból sokkal izgalmasabb téma...)

Mi a helyzet a káliummal?

A kálium fő forrása a növényi eredetű élelmiszer. Normális táplálkozás mellett csak akkor kell a pótlásáról gondoskodni, ha valamilyen okból (például egyes vízhajtók – de nem mindegyik! – szedésekor) fokozott káliumvesztés következik be. A kálium alapvető fontosságú testépítő, fontos szerepe van például a szív ingerületvezetésében, de tartós túladagolása az ionegyensúly megbomlásához vezethet. Ez egy sor súlyos tünetet okozhat (izomtónus-csökkenéstől a gyomorvérzésig).

A káliumbevitel fokozására egyes esetekben szükség lehet, de semmiképpen sem mesterséges vegyszernek a sóhoz való hozzáadásával, hanem például azzal, hogy több répalét iszunk.

A magyar és a nemzetközi só szabvány minimum 97% nátrum-klorid tartalmat ír elő. A jó minőségű, bányászott só 3%-nál kevesebb szennyezést tartalmaz. Nézzük, mik ezek a szennyezések, és hogyan mérik a 97%-ot?

Tulajdonképpen a kloridot mérik, és azt feltételezik, hogy ez teljes egészében NaCl. A bányászott só valóban lehet ilyen tiszta, az átkristályosított akár 99,5%-os is. A szennyezés elsősorban magnézium- és kalcium-klorid, illetve -szulfát meg -karbonát, valamint nem oldódó, szilárd anyagok, pl. homok.

Sajnálatos, hogy az érvényben lévő só szabvány ellenére piacra kerülhetett pl. a Norbi Update só, amely a gyártója szerint 50,1% nátrium-kloridot és 49,5% kálium-kloridot tartalmaz. Ugyancsak megvásárolható a „nátriumszegénnyé” tett Vivega, amelyben még több a kálium. Ez utóbbi készítménynek OÉTI engedélye van (!), és benne a K/Na ionok aránya 20:17!