Láttak már olyan kazánt, amelyben nincs láng, azaz nincs égés, így nincs se füst, se károsanyag-kibocsátás, se hamu? Nos, bevallom, jómagam ahhoz a (valószínűleg) többséghez tartozom, aki még nem. Pontosabban csak néhány nappal ezelőttig, amíg el nem látogattam Egerszalókra, Tőgyi Balázshoz. A fiatal mérnök ugyanis épített egyet. Méghozzá egy működőképeset. Komposztkazánja 40 Celsius-fokos melegvíz előállítására képes, tehát tökéletesen alkalmas padló- és falfűtésre is.

 

– A történet még 2012 őszén kezdődött – mesél a gondolat megszületéséről. – Úgy döntöttem, otthagyom a „mókuskereket”, s fenntartható, környezetbarát megoldásokkal kezdtem foglalkozni. Akkor építettem az első komposztkazánt, amelynek lényege, hogy a szerves anyagok humusszá alakulásakor hő keletkezik. Ezt az eddig ki nem használt energiát igyekeztem hasznosítani. A sok munkával persze, kudarc is járt. A kazán sem úgy működött, ahogyan elképzeltem, s méréstechnikai nehézségekkel is küzdöttem. Végül tavaly decemberben megépítettem a másodikat, amely immár nemcsak egy nagy valami, ami áll a kertben, hanem hőt termel.

 

A szerkezet egy hatalmas, három méteres átmérőjű, két méter magas henger, első ránézésre olyan, mintha valaki épített volna egy tárolót, hogy legyen hová tennie a levágott füvet, bozótot. Az igazságtól mindez nem is áll olyan távol, hiszen – mint Balázs elárulja – 12-13 köbméternyi komposztot, azaz nyers faaprítékot, leveleket, konyhai hulladékot és lótrágyát tett a kazánba. No és persze, kábeleket, valamint hőérzékelőket. A henger közepén egy spirál alakban elhelyezett, padlófütéscsőből készült hőcserélő található, amelynek ki- és bemenete egy fűtési rendszerre csatlakozik, a szükséges vizet pedig egy szivattyú mozgatja.

 

A teljesítményt egy kifejezetten erre a célra kifejlesztett számítógépes rendszerrel méri, ráadásul egy router segítségével gyakorlatilag bárhonnan nyomon követheti a folyamatot. A közel 50 Celsius-fokos maghőmérséklet 40 fokos melegvíz előállítására képes, tehát tökéletesen alkalmas padló- és falfűtésre, illetve használati melegvíz előállításra.

 

– A rendszer napi 30-50 MJoule hőt termel, azaz egy nap alatt 300 liternyi 5 Celsius-fokos vizet 45 fokra tud melegíteni – árulja el. – Persze, mindez fejlesztéssel, a komposztkazán hatásfokának javításával fokozható. Sokan feltették már a kérdést: mekkora teret lehet befűteni vele. Nos, erre csak akkor tudok válaszolni, ha megvizsgáljuk az adott tér hőigényét. Egyelőre kísérleti jelleggel működik a dolog, további méréseket végzek. Falun vagy egy tanyán kiválóan használható, de el tudok képzelni egy olyan – ennél jóval nagyobb – komposztkazánt, amellyel akár egy iskola fűtését is meg lehetne oldani.

 

Természetesen felmerül az is: mi a fiatalember célja a komposztkazánnal. Pontosabban „csak” fűteni akar vele, vagy pénzt is keresni.

 

– Nem a meggazdagodás a célom. Nem fogom szabadalmaztatni, hiszen valójában nem az én találmányomról van szó. Egy XX. század derekán élt francia erdész, Jean Pain az ötletgazda, igaz, ő aljnövényzetet használt fel. Található a Földön működő komposztkazán, Németországban vagy éppen Szeged mellett. Nyílt és elérhető innovációban gondolkodom, ezért jelenleg egy digitális tudástár létrehozásán dolgozom, az eddigi tapasztalatokat pedig közkinccsé is tettem az interneten, a greenr.blog.hu oldalon. Többen ugyanis még jobb, hatékonyabb megoldást hozhatunk létre. A jövő minden bizonnyal arrafelé visz, hogy ilyen útra lépjünk. Pontosabban nincs is más út.

 

A végtermék humusz, amely aztán felhasználható

 

Tőgyi Balázs úgy fogalmazott: a komposztkazán a biomassza egyetlen valóban fenntartható, környezetbarát energetikai hasznosítása. Lévén ha szétbontják, a végtermék humusz, amely kiválóan felhasználható a kertben, mezőgazdaságban. Elmondta: természetesen nem elég megépíteni a kazánt, gondozni is kell azt, mint a jó kertésznek, fenn kell tartani az életkörülményeket a baktériumok számára. Akik pedig netán attól félnek, hogy a trágyával locsolt komposzt bántaná az orrukat, azok számára igazán megnyugtató lehet, hogy szó sincs ilyenről. Sőt, inkább az eső utáni erdőhöz hasonlítható az, amit érzünk.

 

heol.hu nyomán

 

Forrás

 

 

 

Az alábbi fényképen látható, hogy a komposzt-kazán 3m átmérőjű, 1.8m magas.

 

 

 A komposztkazán a szerves anyagok humusszá alakulásakor, lélegző baktériumok által termelt hőt hasznosító rendszer. Lényeges előnye, hogy nincs fizikai égés, így a széntömeg nem széndioxiddá, hanem éltető humusszá alakul, miközben hőt termel.

 

Hozzávalók: 10 m3 fa-apríték (nyers és ágakból készült), 2 m3 lószar, 2 m3 kerti komposzt (falevelek, konyhai hulladék), 8 talicska érett komposzt (humusz), kút- vagy esővíz (jó sok, amennyit csak felvesz a fa, ez esetben kb. 8 m3 kútvíz belement).

 

Elkészítés: A fa-aprítékot alaposan beáztatjuk. Az építés során igyekezzünk az anyagokat felváltva hordani, hogy jól keveredjenek, fa:lószar arány 5:1. Tömöríteni (ugrálni rajta) nem kell. A 8db hőcserélő spirált 20cm-es rétegenként tegyük bele, kivezetéseit az építés idejére rögzítsük és címkézzük fel, az osztókra befejezéskor kössük. A rendszert vízzel töltsük fel úgy, hogy az automata légtelenítő szelepeket eltávolítjuk. Miután tele van vízzel a hőcserélő, légtelenítőt szereljük fel, és helyezzük nyomás alá (1.5-2 Bar) a rendszert.

 

Műszaki rész: A hőcserélő 200 méter hosszú, 20 mm átmérőjű padlófűtés csőből készült. Betonvashálóra, 2 méter átmérőjű, átlagos 20 cm-es menetemelkedésű spirálban 25 méter hosszú csődarabot rögzítettünk. Ebből 8db készült. Az építés alatt ezeket a spirálokat a komposztkazán közepén, egymás felett, kb. 20 cm-enként a komposzt rétegek között helyeztük el. Kivezetéseiket előre felcímkéztük. A végén ezeket a csővégeket egy hideg (visszatérő) és egy meleg (kimenő) osztóra kötöttük. A 2 osztó a fő ki és bemenő csövekre csatlakoznak, ezen keresztül kerül a melegvíz a fűtendő helységbe. A keringetést szivattyú végzi, amit a mérési kísérlet miatt jelen esetben egy számítógép vezérel, de lehetőség van egyszerűbb hőkapcsoló alkalmazására is.

 

Módosítási javaslatok és ötletek:

 

1. A kerítésháló nem túl szerencsés megoldás, mert lötyög, szétesik, torzul és megnyúlik, belédakad, és ha venni kell, akkor drága is. A háló bármilyen más, erős, kb. 5 cm-es rácsméretű hálóval helyettesíthető. Ha betonvashálót használunk, akkor az oszlopok elhagyhatók, és egy vas-ajtó-keretet kell a körbe hajtott a ketrechez hegeszteni.

 

2. A kereskedelmi forgalomban kapható, csapokkal felszerelt osztókat elég macerás a hőcsélő kivezetéseire szerelni, mivel a csővégek a 2. évben már le vannak vágva, véges hosszúságúak, mereven állnak, és nagyon nehezen illeszthetők az osztókhoz. Ráadásul az osztónak a kivezetései is közel vannak egymáshoz, kulccsal nehezen hozzáférhetők.

 

Amennyiben az osztó elferdül, mert húzzák a csövek, és így a légtelenítő a legmagasabb pont alá süllyed, funkcióját veszti. Ezért azt javaslom, hogy függőleges osztót készítsünk, külön erre a célra. 2x2db, a komposztkazán magasságával megegyező hosszúságú szögvasat párhuzamosan összeforgatva összehegesztünk, végén zárjuk.

 

Az alsó kivezetése a föld szintjén csatlakozik a ki-és-bemeneti 3/4″-os csövekre, ha ki-és-bemeneti hőmérőket is szeretnénk, azokat is ide érdemes szerelni. Az osztók tetejére szereljük a légtelenítőket, ezek biztosan a legmagasabb pontjai a rendszernek. Végül a csőspirálok csatlakozási pontjait 20 cm-es közökkel helyezzük el az osztón.

 

Az osztót az építés elején függőlegesen beállítjuk, a spirálokat az építés folyamata alatt, egyenként csatlakoztatjuk. Így egyszerűsödik az összeszerelés, csökken az alkatrész igénye és költsége is.

 

A komposztkazán ma reggeli (2014.01.04.) hőtérképe látható. Kis magyarázat hozzá, melyik szenzor hol van: A hőmérő szenzorok egymástól 30 cm távolságban helyezkednek el a komposzt függőleges metszeti síkjában. A legalsó szenzorsor a föld szintjén van, ezért hidegebb a többinél. A legfelső fölött még bő 30-40 cm komposzt van, ezért melegebb, mint a legalsó.

 

Bár szerettem volna a szélső szenzorokat a komposzt széléhez illeszteni, a komposzt nagyobb lett (kicsit megnyúlt a kerítésháló), ezért a külső szenzorok is beljebb csúsztak. A hőeloszlást azonban így is jól szemlélteti: nem várt módon épp a mag körül (félkör ívben) a legmelegebb a komposzt és nem középen, a komposzt magjában. Sejtés: középen tömörebb a komposzt és így kevesebb oxigénhez jutnak a lélegző baktériumok, így kevesebb hőt termelnek.

 

A hőcserélő spirál 3D rajza – made by Zalán Vrazala, köszönet érte! Ez a komposzton belül helyezkedik el, ezért nem látszik. így viszont jól érthető, hogyan kapcsolódnak össze egy-egy osztón a spirálok hideg (külső ív) és meleg (belső ív)pontjai. Módosítási javaslatom ezeket az osztókat függőlegesen elhelyezni, így a spirálok ki és bemeneti pontjaik egyből az osztókra csatlakozhatnak, a légtelenítő továbbra is a legmagasabb ponton helyezkedik el, könnyebb összeszerelni, olcsóbb és hatékonyabb megoldása a feladatnak.