Nem szoktunk politikai jellegű bejegyzést feltölteni, de ez egyszer kivételt teszünk, mert  - ha tetszik, ha nem - létezik ún. politikai kultura is...<<< részlet a fogalmi meghatározásból:

"...A politikai kultúra olyan fogalom, mely azt mutatja meg, miként fogják fel egyének és csoportok a politika szféráját, illetve különböző tartományait, és hogyan lesznek érintetté társadalmuk különböző szintű politikai viszonyaiban magatartásuk, véleményük, eszményeik és az általuk képviselt értékek révén.

A számításba vehető tényezők nagy változatossága miatt e kifejezést ernyőkifejezésnek (umbrella-concept) is szokták hívni. Mindez felveti a kérdést, vajon szükséges-e egyáltalán a kultúra mint olyan fogalmától elkülönülten használni...."

folyt. köv. itt: http://tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/?szo=64

Ahogy az MSZMP sem kizárólag a 45 előtti kommunisták pártja volt, úgy ma már a Fidesz sem az alapító kollégisták játszótere. 2006 óta önálló tényező lett az alapítókhoz személyes kapcsolatokon keresztül már nem kötődő helyi erők szövetsége. Ez a társaság, nem tudja nemzetgazdasági méretekben érvényesíteni politikai befolyását, hanem sokkal inkább magából a politikából él. Érvényesülése és jóléte egyenes arányban volt a daccal és lelkesedéssel, amelyet a Fidesz 2006 utáni ellenálló hadviselésében tanúsított. Lázár János e „párt” tipikus képviselője és ránézésre most már vezéralakja.

Amikor jött a hír, hogy Csányi Sándor a miniszterelnök oldalán nézte végig a magyar–cseh meccset, mindenki megnyugodott, hogy leuzsorásozás ide, feljelentés oda, még sincs itt háború. Csányi a közreadott képen szélesen mosolyog, sőt nevet,.Orbán kicsit gyanakvóan néz, de hát ezek szerint szent a béke, és a merészebbek levonták a logikus következtetést, hogy Lázár János megnézheti magát. Pedig nem ezt a következtetést kellett volna levonni.

Hanem azt, hogy – a klasszikust idézve – „Magyarországon (...) ma nincs demokrácia” (Orbán Viktor interjúja a Magyar Nemzetnek, 2007. június 2.) A politizáló magyarok annyira hozzászoktak az ilyen sokatmondó jelek figyeléséhez, hogy már fel sem tűnik: ez szakasztott olyan, mint a hidegháborús kremlinológusok módszere. Mivel a szovjet hatalmi elit belső viszonyairól és interakcióiról semmiféle megbízható, nyilvános információ nem szivárgott ki, az elemzők kénytelen voltak pontosan abból leszűrni következtetéseket, hogy kicsoda áll ki mellett a tribünön, és milyen képet vág.

Demokráciában erre semmi szükség, de nem is állhat elő ilyen helyzet.

olvasd tovább itt: 

http://hvg.hu/velemeny/20130816_Lazar_Janos_uj_partja